Azt hiszem, a lövészárok-háború milyenségét senki nem tudja jobban érzékeltetni, mint ő. Engem lenyűgözött az a hozzáértés, ami Jünger minden sorából árad. Az Acélzivatar ezzel szemben egy szakértő vallomása arról, hogy a háború milyen VALÓJÁBAN*. A Nyugaton a helyzet változatlan egy idealizált jellemeket szerepeltető, szerkesztett dialógusokkal operáló kiváló pamflet arról, hogy a háború miért ROSSZ. ugyanaz az élmény.Īdja magát a Remarque-kal való összehasonlítás is. Mindenesetre aki ettől a könyvtől kedvet kap a háborúhoz, annak csak azt tudom javasolni, hogy januárban a bajtársakkal menjen ki a kertbe, ásson egy gödröt, töltse fel vízzel, feküdjenek bele, aztán szóljon a szomszédnak, hogy próbálja rágyújtani az egész környéket. Elmondja, hogyan viselkedik a háború, és hogyan viselkedik a háborúban az ember, de annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy egy művelt és intelligens fiatal férfi, aki pontosan tudja, az ellenség is geológusokból, tanárokból, jó emberekből áll, miért is kezdi el ezeket az embereket lelövöldözni: nos, ez az olvasóra marad.
Az igazság szerintem egészen más: Jünger tárgyilagos. Van olyan vélemény, ami szerint Jünger dicsőíti a háborút, más vélemények szerint az Acélzivatar a legjobb propaganda a háború ellen.
0 kommentar(er)
